A reális gázok részecskéi között a kohézió nem hanyagolható el, van belső súrlódásuk, így viszkozitásuk nem nulla. A gázok összenyomásakor vagy kiterjesztésekor a térfogatuk és hőmérsékletük is megváltozik. Például a nyomás növelésekor térfogatcsökkentés és felmelegedés következik be (lásd gáztörvények). |
A tömeg az anyag tehetetlenségének mértéke, ami közel azonos sebességű vonatkoztatási rendszerekben állandó. Jele: m, SI egysége: kg (kilogramm), ill. g (gramm). 1 kg = 1000 g. |
Így a p , V , T állapotjelzők mindegyike változik, csak a gáz tömege és minősége maradváltozatlan. Az ilyen állapotváltozást általános állapotváltozásnak nevezzük.
A p , V , T állapotjelzők közötti összefüggést az egyesített gáztörvény adja meg. Az összefüggést méréssel állapíthatjuk meg, az ábra szerinti kísérleti összeállítással.
|
Rögzítsük az ábrán látható kísérleti összeállításban a jobb oldali csőszárat a lombikban lévő gáz melegítésekor! Ekkor a gáz melegítésekor annak térfogata, nyomása és hőmérséklete egyaránt megváltozik.
|
Az elvégzett kísérlet pontos méréseinek adataiból az alábbi törvényszerűséget állapíthatjuk meg:
|
Az állandó tömegű gázok nyomásának és térfogatának szorzata egyenesen arányos a gáz abszolút hőmérsékletével:
p⋅V∼T , vagyis p⋅VT= állandó
Így az egyesített gáztörvényt az alábbi alakban írhatjuk fel:
p1⋅V1T1=p2⋅V2T2
|
Emlékeztető
Az anyagok minden halmazállapotban atomi részecskékből – atomokból vagy molekulákból – épülnek fel. Az anyagi részecskék sokaságának jellemzésére az anyagmennyiség szolgál.
Az anyagmennyiség jele: n , mértékegysége a mól. A mértékegység jele: mol. 1 mol annak a részecskesokaságnak az anyagmennyisége, amely annyi részecskét tartalmaz, mint amennyi atom van 12 g tömegű C 12 -szénizotópban. Ennek értéke: 6,023⋅1023 . Az állandó mennyiséget Avogadro-állandónak nevezzük. Jele: N A , mértékegysége: 1mol . Moláris tömegnek* nevezzük (jele: M) azt a tömeget, amely megmutatja, hogy mekkora az 1 mólnyi elem vagy vegyület tömege. A moláris tömeg mértékegysége: kgmol és gmol
|
A fenti mennyiségek közötti összefüggés:
n=mM
Vagyis valamely elem vagy vegyület n anyagmennyiségét megkapjuk, ha az anyag mtömegét elosztjuk az elem vagy vegyület M moláris tömegével.
|
Állapotegyenlet
Az eddigiek során mindig állandó tömegű gáz állapotváltozásait vizsgáltuk. A gyakorlatból azonban tudjuk, hogy a palackba zárt gáz tömege is változhat (felhasználáskor csökken, töltéskor nő). Korábban már megállapítottuk, hogy az adott m tömegű gáz nyomásának és térfogatának p⋅V p × V szorzata egyenesen arányos az abszolút T hőmérséklettel. Vagyis
p⋅VT= állandó
Hogyan lehetne ezt az állandót meghatározni? Kémiai tanulmányainkból ismeretes, hogy a normál állapotú ( p 0 = 101,325 kPa nyomáson, T = 0 Co = 273,15 K hőmérsékleten) 1 molanyagmennyiségű -ideálisnak tekitett- gáz térfogata V = 22414 cm. 3
Ezt a térfogatot normál moláris térfogatnak nevezzük.
Ezeket az adatokat a fenti törtkifejezésbe behelyettesítve megkapjuk a keresett R állandó számértékét és mértékegységét is 1 mol gázra: R=p⋅VT=101325Pa⋅0,022414m3273,15K=8,314Jmol⋅K
n mol gáz esetén – mivel annak térfogata a normátérfogat n -szerese -a p⋅VT törtkifejezés értéke is n-szer nagyobb, vagyis p⋅VT=n⋅R , illetve az n=mM hányadost behelyetesítve: p⋅VT=mM⋅R . A kifejezéseket átrendezve: |
Az ideális gázok állapotegyenletét:
p⋅V=n⋅R⋅T,
illetve a gáz tömegével kifejezve:
p⋅V=mM⋅R⋅T.
Az R=8,314Jmol⋅K állandó egyetemes vagy általános gázállandónak nevezzük.
|
A fenti egyenlet az n mol ideális gáz egy adott állapotában adja meg az összefüggést a gáz állapotjelzői között, innen ered az állapotegyenlet elnevezés.
Fizika képletek
|
1,. Belső energia, tágulási munka:
- Zárt gázmennyiség térfogatváltozáskor munkát végez.
- térfogat munka:
- izobár ( p= állandó) változáskor:
Wgáz=p*deltaV
izoterm (T=állándó) változáskor:
Wgáz=N*k*T*l*n*V2/V1=m/M*R*T*l*n*V2/V1=m/M*R*T*l*n*p1/p2
Izochor (V=állandó) váltakozásakor:
Wgáz=0
f szabadsági fókú rendszerben: E=f/2*N*k*T
2., A termodinamika I. főtétele, a belső energia változása:
Adott test belső energiájának (deltaE) megváltozása egyenlő a rendszerrel történt hőközlés mértékének (Q) és a külsö munkának (W) összegével:
deltaE=Q+W
3., A hő, fajhő:
A test belső energiájának változása állandó térfogaton:
deltaE=Q, mert W=0
A hőközlés mértékére jellemző a Q hő:
Q=c*m*deltaT
ahol m a test tömege, deltaT a hőmérséklet-változás. c az anyagi minőségre jellemző együttható.
A
mennyiség a fajhő, a cm = C mennyiség pedig a test hőkapacitása.